A mesterséges édesítőktől egyesek idegenkednek és sokak számára nehezen összeegyeztethető az egészségtudatos táplálkozással. Való igaz akik teljesen természetesen szeretnek étkezni, azok számára a mesterséges cukorpótlók nem ideális megoldások. Következzenek a legismertebb növényi alapú édesítőszerek a teljesség igénye nélkül.

A Sztívia, Paraguayban (Dél-Amerika) őshonos jázminpakóca levelében megtalálható növény leveléből nyert intenzív édesítőszer. Különlegessége, hogy tompítja a só ízét, így ideális édesítőszer. Bár az őslakosok már évszázadok óta használják,az Európai Unió 2011 decembere óta engedélyezi a sztívia kivonat édesítőszerként való használatát. A cukornál 300-szor édesebb, emiatt sokkal kevesebb mennyiség szükséges belőle. A hőt jól bírja, így bátran süthetsz - főzhetsz vele. Vitathatatlan előnye, hogy gyulladáscsökkentő hatása van, és ásványi anyagokat illetve vitaminokat is tartalmaz. Hátránya lehet kicsi mellékíze.

Sőt, sztívia növényt még akár Te magad is nevelgethetsz cserépben vagy balkonládában, így nemcsak természetes, hanem bio édesítőszered lehet.

A Xillit (E967), más néven Nyírfacukor a Xilánból származó cukoralkoholból nyert édesítőszer. Nemcsak a nyírfa kérgében, hanem a szalmában, a kukoricacsőben és a mandula héjában is megtalálható. Édesítőereje egyenlő a normál cukoréval, viszont kevesebb az energiatartalma, mintegy 2/3-a. Sütéshez-főzéshez megfelelő, de karamellizálásra nem alkalmas és kelttésztába se tehető.  

A Fruktóz, más néven gyümölcscukor energia és szénhidráttartalma megegyezik a cukoréval, bár kevésbé emeli meg a vércukorszintet. Cukorbetegeknek ajánlják, viszont vigyázni kell vele, mert túlzott fogyasztása veszélyes, a máj túlterhelését okozza. 

Az édesítőszerek témakörét tekintve érdemes még szólni a cukoralkoholokról - polalkoholokról. Róluk egy későbbi posztban írok majd.