Ha fogyni szeretnél, vagy épp megőrizni a súlyod szinte bizonyos, hogy a cukorról örökre búcsút kell vegyél. De mi van az édes ízek kedvelőivel? A lemondás okozta korlátok sajnos egyetlen egészséges életmódot követőnek sem komfortosak. Sokaknak könnyű lehet: egyszerűen lemondanak mindennemű süteményről és édes ízről, ez viszont nem mindenkinek egyszerű. Sőt, nem is szükségszerű: az édesítőszerek ugyanis pontosan erre lettek kitalálva. Kell-e egyáltalán tartani tőlük? 

 Az édesítőszereknek alapvetően két csoportja van: a mesterséges édesítők és a cukorpótlók. Az intenzívebb édesség elérése érdekében általában ezek kombinációja egy-egy forgalomban kapható édesítőszer. A legrégebbi a szacharin (E954 néven tüntetik fel a csomagolásokon). Majd egy évszázadig az egyetlen cukort kiváltó szer volt. Neve a cukor latin nevéből ered (Saccharum). Forraláskor keserűvé válik.  Mintegy 300x édesebb, mint a kristálycukor, ráadásul olcsó is, így hamar igen nagy népszerűségre tett szert. A gyomrot nem irritálja, viszont ekcémát és fényérzékenyéget okozhat, az arra érzékenyeknél. 

A ciklamát (E952), 1937-ben, másodikként engedélyezett édesítőszer. 30x édesítőereje van a cukorhoz képest. A hőt jól bírja, így sütemények kiváló alapanyaga. Ráadásul mellékíze sincs. Mellékhatás csak a napi mennyiség (11mg/ttkg) túllépése esetén jelentkezhet. Rákkeltő hatása tévhit.

Az aszpartám (E951), mintegy 200x édesítőereje van, 1965-ben engedélyezték. Kiemeli a keserű ízt és a hőkezelést sem bírja. Energiát szolgáltat, mivel a szervezetben hasznosuló aminosavak alkotják. Kalóriatartalma viszont elhanyagolható.

Aceszulfám-K (E950) utolsóként 1967-ben fedezték fel. 200x édesítőerővel rendelkezik. Vízben jól oldódik és a hőt is bírja, viszont nagyobb mennyiségben keserűvé válik. 

A mesterséges édesítőszerek mellett a természetes édesítők sokaknak jobban beilleszthetőek az étrendbe. A Sztíviáról, és a Nyírfacukorról mint növényi alapú édesítőről egy későbbi posztban írok.